Könyv | Nácik, koncentrációs táborok, foglyok, túlélők: valamikori rabok
és fogva tartóik. Bosszú, gőg, megbánás és annak hiánya, túlélés
mindenáron, egy titkos társaság. És egy terhes lány, aki az egészről
semmit nem tud, legfőbb gondja csupán, hogy mit is kezdjen az életével.
Clara
Sánchez nem az „agyonrágott” zsidó holokauszt témájához nyúl. Kevesen
tudják talán, hogy a második világháború során mintegy tízezer spanyolt
hurcoltak német fogolytáborokba, zömük a spanyol polgárháború elbukása
után menekült Franciaországba, ahol a náci uralom idején begyűjtötték a
madridi feketelistán szereplő köztársasági politikusokat és
aktivistákat.
Az egyik ilyen túlélő, a 80 éves Julián, egy nap levelet kap
sorstársától, Salvától, aki hozzá hasonlóan tagja volt az Emlékezés és
Akció Központnak, melynek feladata a náci háborús bűnösök felkutatása és
bíróság elé állítása volt. Salva arról tájékoztatja Juliánt, hogy
nyomára akadt a Christensen házaspárnak, akik láthatóan jó egészségnek
örvendve élik öreg napjaikat egy spanyol nyaralóhelyen. Julián
odautazik, és elkezdi a nyomozást. A Központ már nem működik, és az
öregember magányos leleplező akciójához különös társra lel Sandra
személyében. A gyermeket váró fiatal lány napjait a tengerparton tölti,
és amikor rosszul lesz, váratlanul egy idős házaspár, Fredrik és Karin
Christensen siet a segítségére. Különös barátság kezdődik, és a lányt
hamarosan magukhoz veszik, mintegy unokaként, ugyanakkor fizetett
alkalmazottként, hogy kísérje és szórakoztassa a feleséget. Ami
kezdetben pumpolásnak indul, hamarosan terhes kötelezettség, majd börtön
lesz a lány számára, főleg az után, hogy Julián felveszi vele a
kapcsolatot és felfedi neki a Christensen házaspár sötét múltját. A
Christensenék köré csoportosuló Testvériség tagjai a társadalom számára
láthatatlanul élik békés lelki nyugalomban öregkorukat egészen addig,
míg a lelepleződéstől érzett félelmük kizökkenti őket a hamis
biztonságérzetből.
Nem krimit tartottam a kezemben, hanem egy fejlődésregényt, amely a
nézőpontok váltogatásával – hol Julián, hol Sandra szemszögéből
olvashatjuk a történéseket – kiváló betekintést nyújt a szereplők
lelkivilágába. Az írónő nem terhel fölösleges történelmi információkkal,
csak a legszükségesebbekre korlátozza ez irányú közléseit. Fontosabb
számára, hogy mi történik az egyes emberek bensőjében. Ahogy az időjárás
nyárból lassan őszbe fordul, Sandra fiatal naiv kislányból felnőtt nővé
érik, Julián bosszúszomja felelősségvállalássá nemesül.
Gyönyörű, letehetetlen regény, csipetnyi izgalommal fűszerezve,
melyhez Harsányi Iván írt igen hasznos utószót. (Csak a regény után
olvastam el, és azon morfondíroztam, nem lett volna-e segítségemre a
megértésben, ha előbb az utószót olvasom el?)
A láthatatlanok címet viselő regény a Park könyvkiadó gondozásában jelent meg egy gyönyörű borítóval.
