Jagicza Gellért: Álom a valóság, a valóság is álom

Pedig hallom, hogy hívsz,
Hogy nemcsak magadba roskadva ülsz,
Sírsz.
Sírsz, mert nem lehet a jóból semmi,
Nem lehet a kíntól messzire menni.

Álmomban kezem fogja kezed,
Egy irányba néző tekintetünk
Távoli tájra mered.

Imádom az illatodat, melyet jelentesz,
Imádom a hangod, mellyel csodákat teremtesz.

Vidámságot, csacsogást, általam a bókot,
Füledbe mit súghatnék?
- "Ölelj át, adj egy gyengéd csókot!"
- "Érzem az érzést, mit érzel,
Szenvedélyünk tüze lángol, úgy nézel."

Együtt vagyunk, még ha csak egy álom is.
Tudjuk mindketten, élni fogunk mindig is.
Az álom valóság, a valóság álom?
Csak illúzió Veled lenni?
Nem baj, álmomat soha meg nem bánom.

Szeretlek, nincsen más indokom,
Az érzés miatt gombóc nőtt torkomon.

Elakad a lélegzet,
Lelassul az idő,
Megszűnik minden,
Gondolataimban,
Zsigereimben,
Csak TE élsz
Mindben.