Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.

Kéri Ildikó: Kátó, Kevi terrierek (2)

Sétálhatunk végre bátran,
ösztön-kezelt, két kutyám van!
Nem őszül a haja szála,
kinek van két jó kutyája!

Hajfestékes üzlet bezár...
Belőlünk már nem profitál.
Ó, te nyugodt, kutyás élet...
Sétáink már álomszépek!

Nem zeng tőlünk erdő - mező,
Kevike is mellettem jő!

Egyik reggel, séta közben,
épp a tóban gyönyörködtem.
A kutyáim szimatoltak,
de mindketten izgatottak.

Meg is láttam én a "ludast"
egy vadkacsa képében,
épp a nádas felé úszott
a legnagyobb békében!

Jaj, de gyönyörű vadkac...
még végig sem gondoltam,
Kevi kutyám ugrott is már
s ott volt benn a tóban!

Több sem kellett a Kátónak,
rohant ő is nyomban...
Partról zavarta a kacsát,
ki azt sem tudta, hol van.

Szegény kacsa nézegette,
...merre meneküljön?
Kettő kutya, egy a tóban,
egy meg szárazföldön!

Mikor végre felocsúdtam,
túl az első sokkon...
Kiabáltam Kevikének,
nem túl kedves módon!

De ahelyett, hogy szót fogadna,
úszott tovább a nádasba!
A produkció érdekes volt,
még közönség is akadt...

Egyre többen nézték Kevit,
hogy űzi a vadat.
Aztán hangzavar is támadt,
drukkoltak a vadkacsának...

"Hozzam már ki a kutyámat...",
s többen szidták az anyámat!

Kevi kutyám nádba akadt,
(így a kacsa egyben maradt!)
Végre kiúszott a partra...
Rögtön póráz s irány haza!

Hazafelé... Hangulatom,
rózsásnak én nem mondhatom!

Ösztön-kezelt két kutyám van?
Sétálhatunk végre bátran?
Nyugodt ez a kutyás élet?
"Megyek, veszek hajfestéket!"
Reactions