A Bessenyei György által meghirdetett nyelvközpontú irodalmiságon lépett túl Kármán József (1769-1795), ez a rendkívül tehetséges író, kiváló stiliszta és merész gondolkodó.
Kármán már az eredetiség mellett állt ki, s ezzel a követelésével lényegében a romantika előfutára lett. “Szent, áldott és jó dolog a nyelven magán dolgozni. Nagy foganatú munka azt művelni…ö Maga Kármán vállalkozott “eredeti” munka alkotására: az Urániában jelent meg e kor legremekebb, “legmodernebb“, a XX. századi olvasónak is élvezetet adó szentimentális napló- és levélregénye, a Fanni hagyományai (a cím alatt ez áll: “Napi jegyzések és levelek“).
A regény kezdetén az ún. kiadó szól az olvasókhoz s már itt megjelennek a jellegzetesen szentimentalista elemek: „Oh! De szép, és magához vonzó a hold éjféli ezüst világa is…”. A kiadó elmondja, hogy nem csak szórakoztatni kívánja olvasóit, hanem tanítani is, hiszen első sorban női olvasókra számított Kármán. A regény napló-fűzér, és levelezések emlékei, egy fiatal leány keze nyomán, akit édesapja és mostohája nevelt. Édesanyja halála mély és szomorú emlékeket hagyott benne. Sok indulatszó, felkiáltás által válik hitelessé és szentimentalistává a szöveg: „Oh be jó itt!…Oh te kedves zöld setétség, titkaim meghittje!”.
A természetbe való menekülés megnyugvást, biztonságot jelentett, egy olyan hely, ahol őszintén, leplezetlenül lehet szomorkodni, búslakodni. A természet nemcsak búvóhely, hanem örömeinek oka is „A hajnal könnyező szemmel költ fel. …Az illatok fellegei széjjel haboztak a nedvesített mezőkön. A megvidított egész teremtés mosolygott. Víg volt az én szívem is.” A leány időközben egy idősebb barátnét szerzett, aki mindenféle jótanácsokkal látja el: „Fontolgassa meg, mely férfival gondolja magát legboldogabbnak; melyet képzel olyannak, a ki vágyódásainak minden részének megfelel. Csináljon magának egy eleven képet és – most, midőn az indulat vakító fellege nem tévelyíti, hidegen, …húzza próbára ezt a képet…Így, ha ez a kép áll, így megmarad – ne bocsásson meg egy kisebb vonást is, a mely ettől eltávoz.”
A szerelmi tanácsokból is látható, hogy a célközönség a női nem. Néha saját szívével is beszél, számonkéri rajta szomorkodásának okát: „Telhetetlen szív! Mikor lesz vége vágyódásaidnak…”. A naplójegyzetek később átváltoznak levelekké, amelyeket távollévő barátnőjével vált. Időközben szerelmes lesz egy férfiba, akit egy fogadáson ismert meg, akiért sokat áhitozott, de végül mégsem lettek egymáséi. Ebbe a rettenetes szenvedésbe Fanni belehal, s kedvesére hagyja naplóját a levelekkel együtt. Innen a cím Fanni hagyományai.
Messze kiemeli ezt a kisregényt a kor átlagirodalmából a rövid mondatokra épülő stílus természetessége, könnyed bája, finom választékossága, ezen kívül a hősnőnek, Fanninak kitűnő, árnyalt és egyénített lélekrajza, valamint a lelki fájdalom (elszakították szerelmesétől) által kiváltott sorvadásának, lassú haldoklásának érzékletes megjelenítése az őt körülvevő érzéketlen, durva társadalmi környezetben.
Kármán nőolvasókra számított, lelki életet élő hölgyeknek szánta munkáját: “Megvallom, hogynekem az egy legszebb képzelődéseim közül való, ha valamely szép leánykát valami szép könyvvel a kezében gondolok magamnak.” (A módi)
0 Megjegyzések